Natalia Kucirkova a Gyermekfejlődés távlatai c. folyóiratban közölt tanulmányában rámutat arra, hogy digitális és nyomtatott könyvek összehasonlításakor összefüggésében kell mindezt néznünk: hogyan ágyazódik a szülő-gyerek kapcsolatba az egyik, és hogy a másik. Miként jelenik meg a szülő-gyerek interakcióban, milyen olvasási stratégiák mutatkoznak. A kérdés nem az, hogy önmagában jobb-e vagy rosszabb-e a digitális vagy a nyomtatott szöveg, hanem, hogy hogyan használja őket a gondozó-gyerek páros. Rövid összefoglaló a kutatásról.

A gyermekek egyre korábban kezdenek digitális médiatermékeket használni. A közbeszédben jelen levő megközelítéssel szemben a kutató már a tanulmány elején leszögezi, hogy akik azt a kérdést teszik fel, hogy a digitális vagy a nyomtatott könyv-e a jobb, azok nem számolnak a környezettel. Alapvetően nem az a kérdés, melyik jobb. A kérdés, amit feltesz, hogy hogyan reagál a szülő, és hogyan a gyermek a környezet különböző funkcióira?

Nincs olyan, hogy a gyerek „olvasása”!

Ezt is rendszerben tudjuk elképzelni. Ahogyan a gyermek a szülőn keresztül kapcsolatba kerül a könyvekkel az egy komplex egész része.

• A szülő hozza magával a helyzetbe a maga olvasási stílusát és az olvasási érdeklődését. Meghatározó a neme, hogy mit és meddig tanult, valamint a társadalom hierarchiájában elfoglalt helye.
• A gyermek behozza ebbe a helyzetbe a saját temperamentumát és nyelvi fejlettségének szintjét. De úgyszintén benne van ebben a kora, a neme és az úgynevezett végrehajtó funkciói. Utóbbiak olyan képességeket jelölnek, melyek lehetővé teszik számunkra, hogy előre tervezzünk, összpontosítsunk, emlékezzünk valamire, vagy több tevékenység között zsonglőrködjünk.
• De az alkotó részek együtt sem adják ki az egészet. Ketten együtt hozzák létre a szülő-gyerek kettőst. Erre hat például az érzelmi légkör közöttük, a válaszkészség, illetve hogy a szülő miként tudja a gyermeket állványozni [állványozás: ahogy a fejlődés során a gyermeket egy kompetensebb egyén segíti egy feladat megoldásban].

Ebbe a kapcsolatba kerül bele a könyv, a maga formai jellemzőivel (pl. alak, súly, dizájn, de akár: ár), tartalmi sajátosságaival (illusztráció, szókincs, ...) és beágyazott funkcióival (ilyen a zenei aláfestés vagy a beépített játékok).

A szülő-gyermek közös olvasása tehát egy olyan kapcsolat, melyet közösen hoz létre a két fél.

A digitális könyveket önmagukban amúgy sem démonizálja a szerző. Példaként egy kanadai kutatást idéz, ahol 17-26 hónapos gyerekeknél mutatták ki, hogy több új szót tanultak digitális könyveket használva. Hasonló eredményre jutott egy holland kutatás, ahol 3 és 4 éves gyermekek megértő szókincse magasabbnak bizonyult a digitális könyveket használók körében [megértő/receptív szókincs: azok a szavak, melyeket az ember meg tud érteni, amelyekre válaszolni tud, még akkor is, ha nem is tudja őket produkálni].

Ugyanakkor a digitális könyvek korai olvasási képességekre gyakorolt hatása vitatott. Egy 2014-es amerikai vizsgálat épp azt találta, hogy a nyomtatott könyvek nagyobb tanulási lehetőségeket rejtettek magukban, mint digitális társaik. A szerző szerint az ellentmondó adatok egyik oka lehet épp az eltérő kapcsolat. Amerikai szülő-gyerek párosoknál azt találták, hogy a szülő sokkal inkább alkalmazott párbeszédes olvasási technikát

• buzdítás
• kérdezés
• rámutatás

ahol kevesebb speciális effekt volt jelen. Egy 29 kutatást összehasonlító elemzés arra jutott, hogy a digitális könyvek egy esetben bizonyultak hasznosabbnak (itt: szótanulás szempontjából) mint a nyomtatott könyvek. Ha a szülő nem volt jelen. Amennyiben az olvasás a szülő támogatásával történt, vele együtt, úgy semmilyen különbséget nem találtak. Kucirkova kutatásához talán azt tehetjük hozzá, hogy

a digitális könyv azonban nem pótolhatja a szülő jelenlétét.

Viszont, ahogy ő is mondja, akár segítheti is a szülő-gyerek kapcsolódást. Azok a digitális könyvek például, melyeket kifejezetten úgy állítottak össze, hogy előmozdítsák a szülők és a gyerekek közötti kommunikációt, több kommunikációs kapcsolódást váltottak ki a gondozók és 2-5 éves gyermekeik között.

Ami viszont már látszik, hogy ezek a digitális szövegek igen eltérő minőségűek. Egy magyar-holland és török mintát áttekintő kutatás még a best-sellerek között is talált olyan anyagokat, melyeknek vajmi kevés oktatási haszna volt. Az egyik legnagyobb probléma viszont, amikor a könyv szövege és az interaktív felület nem „rímel” egymásra. Ha úgy képzeljük el a gyerekek figyelmét, mint egy olyan teljesítményt, ami függ az egyén számára elérhető „fejbeli” erőforrásoktól, akkor azt kell mondanunk, hogy sokkal több figyelmet vesz igénybe, ha össze kell egyeztetni nehezen összeegyeztethető ingereket. Miközben más esetben a gyerek simán képes volna megérteni az elbeszélés tartalmát.

A tanulmány nem mondja ki, de, ha így tekintünk a szülő szerepére, az nem is annyira felelősséget rak a szülő vállára, mintsem lehetőséget ad a szülő kezébe. Hogy akár felelős szülőként mit tud tenni gyermeke tehetségének kibontakoztatása érdekében. Vagy épp, hogy tudatos szülőként a korai együtt olvasás élményével hogyan tudja segíteni a felkészült iskolakezdést. A szülő-gyerek kapcsolatra gyakorolt, pszichológiai jótékony hatásról nem is beszélve.

_____
Forrás: Kucirkova, N. (2019). Children’s Reading With Digital Books: Past Moving Quickly to the Future. Child Development Perspectives. doi: 10.1111/cdep.12339
Kép: https://www.pexels.com/…/reading-reader-kindle-female-76942/